Szerettünk távozása mindig fájdalmas. Mindenki számára erős kapaszkodó és megtartó erő, hogy Szíveinkben lévő összeköttetéseink nem lazulnak, maradnak. Nem mozdulnak. Mert erősek és stabilak. Nem elbúcsúzunk, hanem inkább Máshová Tekintünk. Egy működő és érzékelhető, nem látható birodalomba: A Hála és a Szeretet birodalmába, amely ezen túl is összeköt, és gyógyír lehet a Távozó Léleknek és az Itt Maradottaknak.
A HÁLÁRA ÉS A SZERETETRE épül, és ez szövi át a szertartásokat, amellyel lehet, hogy könnyebben megy további Áldott Útjára a Távozó Lélek. Megtörténhet, hogy a lelki fájdalomtól korábban veszi át a helyet és a hatalmat az Itt maradottak szívében és gondolatvilágában a hála és a szeretet, amely az élet körforgásának ezt a fázisát természetesebbé és szebb átmenetté teheti. A személyes fájdalom ilyenfajta átformálódása átvezet az elengedés kezdeti fázisába.
A Hála Megemlékezés és Köszönetnyilvánítás beszéd és- szertartás
bármikor, az esetlegesen utána lévő ebédnél, vagy más helyszínen, máshol, máskor történhet.